Keresés ebben a blogban

2013. április 22., hétfő

Pimasz reneszánsz: Rabelais

Írta: Inkabringa


Ha már szóba került a francia irodalom, ne hagyjuk említés nélkül a pikáns-pikareszk bölcsőjét félévezreddel ezelőtt ringató François Rabelais nevét sem.
A reneszánsz szellemisége teljes pompájában nyilvánult meg benne és műveiben. Határon állt: a középkor és a modernség határán.
Korának egyik legműveltebb, legcsiszoltabb elméje volt, aki nem egyszerűen birtokolta, hanem sziporkázó szellemességgel gyúrta, csavarta, kísérletezte azt az ismeretanyagot, amit a korabeli Európa egyetemein megszerzett. Nem biflázta a tudást, hanem a tökéletesedésre használta.

Korának elvárásainak megfelelően a legkiválóbb tudósa lett a skolasztikának, de emellett megtanulta a filozófiát, a jogot, az orvoslás tudományát, s ami akkoriban szinte bűnnek számított, az ógörög nyelvet. Eredetiben olvasta a fellelhető görög filozófusokat és történetírókat, de még Hippokratészt is. Az elsők között volt, aki – a hatalmi tiltás ellenére – titokban boncolt, hogy megismerje az emberi testet. Amit akkor tudni lehetett, azt ő tudni akarta.
Az egyházzal folyamatos összeütközései voltak, vitairatai, gúnyolódásai, piszkálódó megjegyzései miatt sok támadás érte. Aztán megírta a világirodalom egyik legsajátosabb hangú, különlegesen szellemdús, szikrázó élcű öt könyvből álló regényfolyamát az óriás fiúról és annak apjáról. Gargantua és fia, Pantagruel története, kora vásári komédiáinak, harsány népi humorának, és egyben a legnemesebb humanista filozófiának parádés összefoglalása.
Első könyvét azonnal betiltotta az egyház, aztán az összes többi kötete is követte a sorban. Állandóan menekült, hol itt, hol ott öntött egy kis vitriolos életet a szerinte túlságosan magába száradt egyházi tanításokra. Azonban mindig csak az egyházat támadta utolérhetetlen iróniával, a hitet sohasem. Szép példája ennek, ami egyben a reneszánsz egyik hitvallása is lett, Gargantua, fiához, Pantagruelhez intézett levele:
Mivel azonban, ahogy bölcs Salamon is megmondta, a tudás nem költözik gonosz lélekbe, s az ismeret lelkiismeret nélkül a lélek megrontója, szolgáld, szeresd és féld az istent, oszd meg vele gondolataidat, és benne legyen minden reménységed; könyörületesség táplálja a hitedet, rossz útra ne térj és istenedet semmilyen körülmények között el ne hagyd. Óvakodj a világ ámításaitól. Hiúságok ne bitorolják szívedet, mert e földi élet mulandó, de „Istenünk beszéde mindörökre megmarad”. Felebarátaiddal légy szolgálatkész, és szeresd őket, mint önmagadat! Tiszteld tanáraidat, és kerüld az olyan emberek társaságát, akikre nem szeretnél hasonlítani! Tehetségedet, amely Isten adománya, ne hagyd parlagon heverni! És amikor mindezt a tudást megszerezted, gyere haza, hadd lássalak és áldjalak meg, mielőtt meghalok.
Remekmű, de ettől még ötszáz év alatt beporosodhatott volna. Hálás utókorként ezt is megbocsátanánk neki. Rabelais azonban a reneszánsz embere volt. Örökké megújul, és soha nem kopik.

Mai napig zavarba ejtően, és ugyanakkor bámulatra méltóan szemtelen, eredeti és sziporkázóan szellemes. A tudós dölyföt, ami korlátolt és változásra képtelen, és az egyházi visszásságokat egyaránt kardélre hányja kivételes éles látó humorral és szárnyaló bölcsességgel.
  
Sajnos magyar nyelven az öt könyvből mind a mai napig csak az első, a Pantagruel található meg igényes, méltó, és magyarázó jegyzetekkel bőven ellátott teljes formában. Mindenkinek ajánlom olvasását, mert fergeteges, felülmúlhatatlan, vérbő és mégis elmehegyező pimasz vircsaft. Humor, groteszk, abszurd, pajzán erotika és egyben filozófia, tudomány, bölcs életlátás nemes, de földre gurítóan kacagtató keveréke.
Példa erre az a könyvlista, amit a tudásra szomjazó Pantagruel Párizs könyvtárában fellelt. A teljesség igénye nélkül néhány példa:
Az üdvösség rúdja
Deliktumok gránátalmáriuma
A teológia gödölénye
Pasta de el Basta: Penitencia
Hitvesi durung
Farbament fundament
A vízilófia alapjai
Gyóntatószék-rekedés
Plébánatos püspökfalatok
Búcsúcédula, mint habos pampuska
Herecserebere
A konstanzi zsinat által tíz napig vitatott rendkívül fogas kérdés: Vajon a semmibe zöngicsélő kiméra megeszi-e a secunda intentiókat?
Idem: Három könyv a hajbéli helyőrségek létesítéséről
Szüzek szőrszálhasogatása
Anonymus: A bukferencesek rendjének statútuma
Ágrólszakadtak szaporapora
Faszari gazdagok
Az alkimisták aranyere
Durungosok nemináriuma
Majommiatyánk
A bortide barátok dorgatóriuma
Prof. Luitpold: A Sorbonne-on szerzett doktori süveg mint morális allegória
Dámák dudabálja
Az igaz bátorság szartaposói
Pajzán parádé
Imamalmi ürücupák
Eretnekdalidó
Benialicus, doctor kerubinicus: Hét könyv a kétszínűek nemzetségéről és a szemforgatás rítusáról
Vastagbőrűek arcbőrcserzőműhelye, részlet a Summa angelicába oltott-toldott Vandálszandálból
Lelkiismereti kérdések ötlettára
Farbakúra. Kézikönyv sebészeknek
Justinianus: Institutio a vakbuzgók ellen
A lélek ellenszéruma
Sokáig nem is merték lefordítani a maga teljes valójában, mert bizony a pajzán sikamlósságok és vásári trágárságok visszarettentették a 16. századi francia nyelv legkiválóbb értőit, féltek, hogy a prűd sznobizmus zátonyain megtörnek a reneszánsz mester által vetett hullámok.

Végre 2010-ben megjelenhetett a Pantagruel (ál)szemérem és piruló félrenézés nélküli teljes fordítása, Gulyás Adriennek köszönhetően. Szerény formában, szinte elbújva, álcázva, de annál nagyszerűbb tartalommal. Örülök, hogy egy nő fordította ilyen pikírten érces, karakán, szókimondó eredetiséggel. Minden könyvespolcnak igaz örömére és dicsőségére válik.
Ha van egyensúly a farsangi trágár kiszólások és a legmagasabb bölcselet között, akkor Rabelais ennek legékesebb példája lehet. Aki csak a trágárságokra kíváncsi, az csalódni fog, mert nemes humanista eszmékbe ütközik majd minduntalan. Aki a fentebb stílt keresi, azt folyton földre rántja a farsangi tomboló gúnyolódás.

Erről írt egy csodálatos könyvet Mihail Bahtyin, François Rabelais művészete, a középkor és reneszánsz népi kultúrája címmel. Hihetetlen élvezetes olvasmány, és sokat segít a reneszánsz és a középkori farsang fejére fordított világának megértéséhez. Ahogy Bahtyin írta, Rabelais „mindennemű gondolati és világnézeti végérvényességet és megoldottságot” elutasított.
Végezetül álljon itt példának a Pantagruel prológjának és epilógjának egy-egy részlete.

„S hogy e prológust befejezzem: miképpen százszakajtónyi rusnya ördög vigyen el engem szőröstül-bőröstül, bendőstül-húrostul, ha egy szóval is hazudok, úgy a Szent Antal tüze égessen benneteket, a frász törjön ki rajtatok, az istennyila vágjon belétek, tarjagosodjon ki a lábatok, a tífusz kínozzon benneteket,
A bujakór, ha cicerézel,
Láthatatlan, mint csöpp tehénszőr,
Melyet a higany hegyesít,
Álljon beléd végbeledig;
kénköves, tüzes eső pusztítson, és a föld nyeljen el benneteket, mint Szodomát és Gomorát, ha nem hiszitek e Krónika minden áldott szavát!"


„Ezzel be is fejezem az első könyvet, mert megfájdult a fejem, és az agyregisztereim egy kicsit összezavarodtak a murcitól.”

„Perdonnante mio, és ne legyetek kíméletlenebbek hozzám, mint tenmagatokhoz.
Ha szememre vetitek: ”Nem vall nagy bölcsességre, mester, hogy ennyi sületlenséget összehord és folyton-folyvást csúfolódik”, én azt felelem, hogy ti sem vagytok különbek, elvégre elolvassátok és mulattok rajta.” 

Mulassunk a világon, merjük a feje tetejére állítani olykor, de sose feledjük, melyik a talpa és melyik a feje búbja valójában. Rabelais segít. Rábízhatjuk magunkat.
 



2 megjegyzés:

  1. Rabelais (François Rabelais) eddigi magyar fordítóit is érdemes felsorolni:
    Az egyik első:
    Patagrueli vidámságok könyve. Bevezető tanulmány és a fordítás: Kemény Katalin. Utószó: Benedek Marcell. (Budapest, 1936.) A fordítást erősen bírálták, többek között Komor András, aki maga egy "mesekönyvet" sűrített össze az eredetiből (szintén megbukott). Egy fejezetet Sárközi György is magyarított. Később elég ismertté vált Faludy György részleges fordítása (1948), majd a legbővebb: Benedek Marcellé (1954). -
    Tegyük hozzá: Gulyás Adrienne kiváló munkája sem a teljes Rabelais mű fordítása.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ez a kis "fordítástörténeti" összefoglalás. Kitűnik belőle, hogy próbálkozások voltak eddig is, de töredékesek/kihagyásosak maradtak. Említsük még meg Süpek Ottó ((Nyári-Kepüs Bálint álnéven) Pantagruel-fordítását is.
      Gulyás Adrienn az öt könyvből egyet, a Pantagruel címűt fordította le. Legalábbis eddig. (Bár vannak, akik Gargantua és Pantagruel történeteit egy könyvként tartják számon.) Két-három éve a könyvbemutatón ott voltunk mi is, és akkor bizakodással hallgattuk, hogy Gulyás Adrienn tervezte Rabelais további könyveinek (ha egy könyvként értelmezzük, akkor fejezeteinek) fordítását is. Bizonyára hatalmas munka, de mi várjuk türelemmel. A Pantagruel tényleg remekül sikerült.

      Törlés