Keresés ebben a blogban

2015. május 29., péntek

Rendhagyó pályázati felhívás – Citátumok 6.

Írta: Inkabringa


A mikrotörténelem a 20. század nagy találmánya a történelemtudományon belül. Ekkor a történészek egy csoportjának a múlt „senkijei” felé fordult az érdeklődése. Már mindent tudtak oda-vissza az uralkodókról és egyéb fényes szerzetekről, azt is, hogy mennyi a meskete és a mítoszgyártás a róluk szóló történetekben. Az uralkodók mindig megkreálták a maguk szobortalapzatát, kegyhelyét és anekdotáit, amit nyugodt szívvel továbbörökíthettek az utókornak. Egy volt a lényeg, hogy ne tűnjenek el a süllyesztőben.

Az összes többi, az ún. alattvalók, jobbágyok, polgárok meg még ki mindenki, sosem tudott efféle előrelátással gondolni a távoli jövőre. Jó, ha a gyerekeinek meg unokáinak a sorsát látta.

A mikrotörténelem 20. századi tudorai azonban sutba dobtak minden királyi és nemesi hőstörténetet és a molnárok, nyomdászok, mindenféle rendű-rangú porba hulló lelkek élettörténetével kezdtek foglalkozni. A történelem menetének tiszta vizsgálatához ezeknek a „kisembereknek” a sorsa és gondolata is fontos építőkő.

Carlo Ginzburgtól A sajt és a kukacok, Natalie Zemon Davis könyve, a Martin Guerre visszatérése, vagy akár a Nagy macskamészárlás, és még sorolhatnám, letehetetlenül érdekes olvasmányok, korrajzok, anélkül, hogy egyetlen királyi fenség megmutatkozna bennük.

A mikrotörténelem kutatóinak elképesztő munkát jelent ezeknek az emberléptékű sorsoknak a felgöngyölítése. Százszor annyi kutatást igényel, mint egy gondosan datált uralkodói dinasztia megírása.

Innen, e 21. századi nyár eleji napból a messze jövőbe tekintve segíteni szeretnénk a jövő századok mikrotörténészeinek. A mostani kor és a mostani országunk milliónyi lélegzetelállító történetet hordoz magában, ami ugyanúgy fog a semmibe hullani, ahogy a 16. századi molnárok élete.

A családi, baráti és tágabb környezetemben számtalan olyan történetet hallok, ami szívszorító, felemelő, döbbenetes és főként abszurd. Az abszurditások korát éljük most. Kereskedő, kisvállalkozó, tanár, kultúrmunkás, bolti eladó, könyvelő, takarító, munkanélküli, közmunkás története fut egymás mellett ebben az országban, amely történetek ismeretében, az elkövetkező évszázadok történésze sokkal teljesebb képet kaphatna erről a korról. Értelmes, élénk eszű, tenni képes emberek ők – fedő alatt tartva.  

Minden nap eszembe jut, hogy ha Örkény István most élne, fel sem állna az asztal mellől, annyi írnivalója lenne. Egyperces történetek országa - az abszurd nagyhatalma vagyunk.

Tömegével mesélnek nekem mai valóságunkban megélt egyperces abszurdokat, amik tökéletes korrajzai lehetnének ennek a mai honnak.

Ezért úgy döntöttünk, hogy meghirdetünk egy rendhagyó történetírói pályázatot. A pályázatban bárki részt vehet, semmilyen korlátozásunk nincs. Arra biztatunk mindenkit, hogy bátran írja meg saját abszurd egyperces történeteit, amit a valóság tollba diktál neki.

A pályázatunk pedig azért rendhagyó, mert nem lesz zsűri, díjazás, eredményhirdetés, sőt, az írásműveket el sem kell küldeni nekünk, se másnak. Írják le maguknak, ki, ahogy tudja, és ahova tudja, és tegyék el gondosan, a még meg sem született leszármazottaiknak, akik majd kutatási anyagot tudnak szolgáltatni a jövő mikrotörténészeinek. Nem baj, ha nem tudományos vagy szépirodalmi igényű. Maradjon nyoma a mai kor „kisembereinek”, mert nélkülük csak agyalmány marad a mai valóságunk.

Írja le mindenki a maga kis abszurdját. Magának, az övéinek és a távoli jövendőnek. Kár lenne, ha ezek a valóságos történetek, párbeszéd-foszlányok, jelenetdarabok a feledésben vagy a homályló nosztalgiában enyésznének el.

Bátorításként és biztatásként két Örkény egypercest idézek. Az egyik a történelem folyamába vetett apróságunkról és esendőségünkről szól. A másik nemkülönben.

I.

SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT
EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ
VASDARABHOZ, MELY
A TÖRTÉNELEM VIHARAIN
KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN
MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL
TELE LÁDIKÓBAN, MERT
SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,
SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK
SZEMÉTRE DOBNI,
ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK SE LESZ
- Túlélsz, pöcök.




II.

ÜRES LAP*















* Ezek az "üres lapok" vagy nem létező dolgokról szólnak vagy pedig olyan létezőkről, amelyekről az írónak nincs semmi mondanivalója.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése