Keresés ebben a blogban

2014. július 30., szerda

Citátumok


Nem strandra való könnyed lektűrök, de betűiket összeolvasni érdemes.



Lucius Cassius Dio: Róma története (i. sz. 2. század) - a Crassus-Pompeius-Julius Ceasar triumvirátusáról:

Hárman barátságot kötöttek és azt esküvel is megpecsételték, majd az állam ügyeit mind maguk intézték. Ettől fogva azt adták egymásnak és azt vették egymástól kölcsönösen, amire kedvük volt, és amit a pillanatnyi helyzetben jónak láttak. Mivel pedig ők maguk egyetértettek, megértették egymást baráti környezetük tagjai is, és félelem nélkül tették ezek is, amit akartak, hiszen mindenben csak az ő példájukat követték…
Tisztán és egyéni haszonleséstől mentesen az akkori politikusok közül csak kevesen intézték az állam dolgait…
Ide juttatták ekkor a római államot ezek az emberek, közben pedig igyekeztek összeesküvésüket lehetőleg titkolni. Mert mindenben azt tették, ami nekik tetszett, de ennek szöges ellentétét tűzték zászlajukra, hogy minél tovább rejtve maradjanak szándékaik, amíg csak kellőképpen fel nem készültek.

Nádas Péter: A magyar államhatalom esztétikája - Fantasztikus utazáson című esszékötet (2011)

Aki olvasott már tudományos munkát, regényt, drámát vagy bármi mást a demokráciák épületes történetéről, akár antik, akár újkori történetéről, tudja, hogy a demokráciát elsősorban nem országos méretű erkölcsi válságok, nem tudományos vagy publicisztikai viták fenyegetik, hanem az önkényuralom. A demokrácia bizonytalan pozíciója ebben a tekintetben az antikvitás óta mit sem változott.
Valaki rá akar nyomakodni a közérdekre.
A választópolgárok meghatározott időre átruháznak valakire egy törvényesen körülírt felelősséget, s ő ettől kezdve úgy értelmezi a törvényeket, ahogy személyes érdeke, pártjának érdeke vagy a személyes meggyőződése megkívánja.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése