Nem strandra való könnyed lektűrök, de betűiket összeolvasni érdemes.
Lucius Cassius Dio: Róma
története (i. sz. 2. század) - a Crassus-Pompeius-Julius Ceasar triumvirátusáról:
„Hárman barátságot kötöttek és azt esküvel is megpecsételték, majd az
állam ügyeit mind maguk intézték. Ettől fogva azt adták egymásnak és azt vették
egymástól kölcsönösen, amire kedvük volt, és amit a pillanatnyi helyzetben
jónak láttak. Mivel pedig ők maguk egyetértettek, megértették egymást baráti
környezetük tagjai is, és félelem nélkül tették ezek is, amit akartak, hiszen
mindenben csak az ő példájukat követték…
Tisztán és egyéni haszonleséstől mentesen az akkori politikusok közül
csak kevesen intézték az állam dolgait…
Ide juttatták ekkor a római államot ezek az emberek, közben pedig
igyekeztek összeesküvésüket lehetőleg titkolni. Mert mindenben azt tették, ami
nekik tetszett, de ennek szöges ellentétét tűzték zászlajukra, hogy minél tovább
rejtve maradjanak szándékaik, amíg csak kellőképpen fel nem készültek.”
Nádas Péter: A magyar
államhatalom esztétikája - Fantasztikus utazáson című esszékötet (2011)
„Aki olvasott már tudományos munkát, regényt, drámát vagy bármi mást a
demokráciák épületes történetéről, akár antik, akár újkori történetéről, tudja,
hogy a demokráciát elsősorban nem országos méretű erkölcsi válságok, nem
tudományos vagy publicisztikai viták fenyegetik, hanem az önkényuralom. A
demokrácia bizonytalan pozíciója ebben a tekintetben az antikvitás óta mit sem
változott.
Valaki rá akar nyomakodni a közérdekre.
A választópolgárok meghatározott időre átruháznak valakire egy
törvényesen körülírt felelősséget, s ő ettől kezdve úgy értelmezi a
törvényeket, ahogy személyes érdeke, pártjának érdeke vagy a személyes
meggyőződése megkívánja.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése