A Tátrai lányok, 1969

Írta: Bikassygergel

Nagyon hasonlítottak egymásra a Tátrai lányok. Nem is csoda, hiszen nővérek voltak. Elég alacsonyak, fekete hajúak. Első feleségem, Darázs Orsolya ismerősei. Vagy mégsem: válásunk után úgy egy évig kapcsolatban voltam egy félig orosz lánnyal, inkább az ő ismerősei voltak.

Csak egyszer beszélgettem velük hosszabban. Velük? Az egyikkel. A Tátrai lányok közül az egyik (Zsuzsa talán?) azt állította, hogy a térképen piros színű Nagy Hazában a falvak lakosai (vagy a kolhoz-tagok?) ingyen kapják a kenyeret. Először kételkedve csodálkoztam, és azt kérdeztem, nem téved-e Tátrai Zsuzsa: talán csak nagy kedvezménnyel kapják a falusiak? Vagy csak a rossz minőségű fekete kenyeret kapják a falusiak ingyen?

Tátrai Zsuzsa keményen és vitára készen megerősítette, hogy nem a rossz minőségű, hanem a legjobb fehér kenyeret kapják ingyen, és ami fő, mindenki ingyen kapja. Agressziv és gúnyos volt, ahogy csak régi ismerősök lehetnek. De ő nem volt régi ismerős.

Elakadtam a kételkedésben, csak hazafelé jutott eszembe, meg kellett volna kérdeznem, hogy miért csak a falvakban van ez így? Hány lakosig számít falunak egy település, és vajon a nagyközségekben és kisvárosokban is mindenki ingyen kapja? Ha igen, Moszkvában, Kijevben és Leningrádban akkor viszont meg miért nincs ingyen? Vagy ott is? Erről nem kérdeztem a Tátrai lányt, hanem a kenyér minőségén lovagoltam, meg azon, hogy talán mégis csak kedvezményről van szó, meg azt ismételgettem, hogy ha kolhoz-tagok kapják természetbeni juttatásként, ami beszámít a fizetésbe, akkor csak elméletileg ingyenes, vagy mi.

Tulajdonképp vita nem is lett belőle, csak rossz hangulat. Nem hittem el, és ezt éreztettem is, hiába tromfolt le Tátrai Zsuzsa többször is azzal, hogy ő járt ilyen falvakban.

Mindez nem egy egyetemi KISZ-bizottság szobájában történt, hanem a Népköztársaság útja és a Bajza utca sarkán, véletlenül elég közel a szovjet nagykövetséghez. Én az akkori Filmintézetből jöhettem, Zuglóból, talán a Húsz óra vagy a Tízezer nap vitájáról. Ezeknek a filmeknek sok értéke ma is fennmaradt. 

Évtizedek múlva már nem emlékeztem, melyik Tátrai lánnyal beszélgettem. Most, amikor álmomban újra láttam, most sem tudom, mert a Tátrai lányok nagyon hasonlítottak egymásra, talán ikrek voltak.