Keresés ebben a blogban

2017. október 29., vasárnap

Fénybarlang álmodói

Írta: Bikassygergel




Jónás junior vagyok, a Fénybarlang segéd-mozigépésze. Itt születtem, és itt nőttem fel a föld alatt. Azelőtt Elza mozigépész vetített, most, amióta elment, én vetítek. Jónás, aki 2025-ben lesz huszonöt éves.

2019 ősze van, de ez számunkra csak üres és tartalmatlan naptári adat. Fönt biztos fontosabb dátum. Kint, a fölöttünk levő világban vajon milyen lehet az élet? Csak annyit tudunk róla, hogy repülőgépek járőröznek minden város felett és minden percben légiriadó-gyakorlatokra riasztják az embereket. Nekünk itt lent, a Fénybarlangban mindegy. Olyan a világ, amilyennek mi akarjuk, mi ugyanis filmekből ismerjük. Érdekes a világ.

Elza mozigépészt, aki megtalált és felnevelt itt a Fénybarlangban, egy nap behívták „fenti szolgálatra”. Elvitték valami fenti moziba színesfilm-vetítőnek, vagy az épülő katonai Hold-bázisra, mert csak ő tud fekete-fehér szalagot vetíteni hagyományos gépen. Nincs is több hagyományos gép. Amióta a múzeumban megrongálták, ott sincs, csak itt nálunk a Fénybarlangban meg a Hold-bázison. (Gyanítom, ott rosszban sántikálnak, tán a régi kópiák megváltoztatásán.)

Mikor megkezdődött az Örök Háború, a Barlang mozit ünnepélyesen Fénybarlangnak neveztük el, és levonultunk a mélyébe. A múlt század vége felé a szüleink nagyon szerették az Örökmozgót, de arra már senki nem emlékszik, hogy valamikor, még régebben, itt a Barlang moziban volt a Filmmúzeum. A Fénybarlangot mi úgy alapítottuk, hogy legyen benne jó sok kisterem. Aztán egyre lejjebb kényszerültünk, a katonai parancsnokság nemcsak beköltözött, de terjeszkedett is. Lebontották a Szörény Rezső-termet, a Tarr Béla-termet, a Fehér György- és a Jeles András-termet. Most már csak egy terem a miénk, itt vetítünk fekete-fehér filmeket.

Egyre gyakrabban jön le inspekciózni a Producer és Forgalmazó a Fénybarlang átalakításának tervével. Amikor Elza mozigépészt behívták, azért jött, hogy ellenőrizze Elza vetítési naplóját és munkatervét. Elza rám bízta feljegyzéseit, én meg jól elrejtettem őket egy John Cassavetes nevű rendező Arcok című filmjének dobozaiba. A Producer úgy utálja ezt a rendezőt, hogy hozzá sem nyúlna a dobozokhoz. Egyszer majd elrendeli a megsemmisítésüket, akkor Elza feljegyzéseit át fogom rakni a Sátántangó dobozaiba.
John Cassavetes: Arcok
Elza ilyeneket jegyzett fel a füzetébe: „A fény hátba támadja a sötétséget.” (Godard), „Előretolt fényőrség” (Grunwalsky). Godard és Grunwalsky tekercseit már rég elrejtettük a Producer elől. Lehet, hogy sohasem hallott róluk, de nem árt az óvatosság. Wendersről például hallott, mert egyik látogatásakor ordítozni kezdett: „Valami cselekményt, valami sztorit, az istenért, és nem fekete-fehérben, mert lövök!” Kesztyűt húzott, és elvitte A dolgok állása tekercseit.
Wim Wenders: A dolgok állása
Állítólag Párizsban, a Louvre-piramis alatt, ahonnan átjárás van az egykori Beaubourg mélygarázsaiba, működik még egy olyan vetítő, mint a Fénybarlang, persze, ez csak kósza hír, senki sem ellenőrizte. Az biztos, hogy itt Budapesten mi még létezünk. Az előadások nem szerepelnek a hivatalos moziműsorban, reklámunk nincs, kritikát nem írnak a programjainkról, de a bérletesek jöhetnek. A „Fénybarlang bérletesei” – állatóvodaként, kuriózumként tartanak bennünket számon. Lesz idő, hogy turistacsoportokat vezetnek ide, a föld alá, nyilván gázálarcban.

A fekete-fehér film ma a legnagyobb devianciának számít. A Producer doktor szerint az a helyzet, hogy aki sok fekete-fehér filmet néz, az színesben álmodik, s ez roppant veszélyes lehet. Hogy miért, nem fejtette ki. A színes filmek nézői nem álmodnak, ez orvosi, biológiai tény, még ha az okát a tudósok gondosan titkolják is.
Tarr Béla: Sátántangó
Az a hír terjed, hogy jövőre, 2020-tól a celluloidtekercseket mind elszállítják. Elza mozigépész feljegyzéseinek hála, az idei, a 2019-es programot még a celluloidfilmből tudtam összeállítani. Nem hiszem, hogy engedélyezni fogják. A tervem: „Kilencessel a filmművészetben.”

Mondanom sem kell, hogy a Forgalmazó élesen ellenzi a vetítési tervet. Mielőtt távozott volna, hirtelen visszafordult a lift ajtajából: „Nézze, barátom, vajon mi ez a kilences bűvölet, azt hitte nem figyelek fel rá? Negyedszázados jubileumokat szoktak megünnepelni. Ezért nagy a gyanúm, hogy valami célzás lappang itt, utalás 1994 tájára, az utolsó forgalmazott fekete-fehér filmekre, Az én XX. századom, Sátántangó, Woyczek ilyesmi.”
Enyedi Ildikó: Az én XX. századom
Fehér György még '97-ben is forgatott fekete-fehérben, mondtam. „Ki az a Fehér György? Ja, akinek most vettük le a nevét a kisterem bejárata fölül? Különcök mindig voltak, és ma is megadjuk nekik a jogot, hogy saját pénzükből különcködhessenek.”

Elza mozigépész titkos feljegyzéseiben olvasom, hogy a Szamuráj rendezője, Melville megjósolta: 2025 körül szűnik meg a hagyományosan értett film gyártása, akkor már ölni sem kell.
Jónás vagyok, aki 2025-ben lesz huszonöt éves.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése