Egy életmű világló részletei – Citátumok 15.

Írta: Inkabringa

Nádas Pétert olvasni olyan, mint egy szembesülés, ameddig magunktól hosszú évtizedek töprengő botladozásai után juthatunk el. Már ha, és már aki eljut, és el akar jutni addig. Lehet vele vitatkozni, dacolni, néhol elcsüggeszt, de mindig megvilágosít, és végső soron felszabadít, megerősít. Nem könnyű a világgal, a hazánkkal, önmagunkkal és egymással szembenézni. Nádas Péter könyveit olvasva legalább beláthatjuk és bevallhatjuk, hogy ez nehéz. Nádas nem kényeztet, nem ámít, kopogóan következetesen őszinte szembenézésre kényszerít. Egy ország, kontinens és az egész világ történelme és jövője is az önámító fantazmagóriák erőszakos uralmának áldozatává válhat. Volt már rá példa elég, mióta ember él a földön. Ennek enerváltan és közönyösen utat engedni nem lehet, de olybá tűnik olykor, útját állni is lehetetlen. Nehéz értelmesen élni a világban és nehéz egy értelmetlen világban értelmet találni. Az értelmetlen világban való létezésnek egy értelme mégis van, ami Nádas Péter minden szikár tárgyilagossággal, kegyetlen szenvtelenséggel megírt könyvéből kicseng. Ami törékenynek tűnik a hatalmas világjátszmákkal összevetve, és mégis a legfontosabb, ha nem az egyetlen megtartó erő a történelmi kataklizmák közepette. Mondjuk úgy, hogy ez az erő az „út lélektől lélekig”.

Nádas Péter október 14-én lesz 75 éves. Az alábbi citátumok most főként tavasszal megjelent legújabb könyvéből és néhány korábbi művéből következnek. Részletek egy sok titkú, gazdag tapasztalatú és még nem lezárt életműből.

„Valamennyien súlyos háborús sérültek és súlyos háborús sérültek leszármazottai vagyunk Európában. Akkor is, ha tudomást veszünk róla, akkor is, ha semmit nem akarunk tudni róla, mert imbecillisek vagyunk és imbecillisek is kívánunk maradni.”

„A külvilág nem az önfeladás, a szolidaritás és nem az empátia, hanem az önmegvalósítás kultuszában merült alá.”

„A lehető legközelebbről figyelhettem, hogy milyen egy politikai győztes, amint egy életre mindent és mindenkit elveszít.”

„Az örök béke érdekében viseljünk háborút.”

„… radikális politikai nézetekkel megvert emberek soha nem ismernek magukra semmiben. Éppen ez a specialitásuk, s ezért kéne őrizkednünk a diktatúrától.”

„A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök, s a versmértéket nem a süket önkény, hanem az én hallásom szabja meg. Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.”

„Itt az ember vagy a cselédek, vagy a dzsentrik mentalitásához alkalmazkodik, más választása nincs, ha egyszer nincsenek szabad emberek. Ezeknek a lelke rab.”

„Élni tanítani a felnövekvő generációt vagy túlélésre nevelni, ez két teljesen különböző felfogás. Akit túlélésre szocializálnak, később is csak nagy megpróbáltatások árán tud kibújni szolgaisága bábjából.”

 „… mert egy korszak soha nem látja önmagát, s bármilyen okosnak gondolják is magukat a szereplők, sötét folyosókon tapogatnak, hogy falat találjanak.”

 „Vallásuk nem magát az egyetemest testesítette meg a szemükben, hanem csupán személyükre bízott része volt az egyetemesnek. Ez igen nagy különbség. Az egyikből türelem következik mások vallási meggyőződésével szemben, a másikból közöny és türelmetlenség.”

„Az egyházi és világi csordaszellem brutális uralmában élünk valamennyien.”

„Ha van néhány dolog, amiről az ember nem beszélhet, akkor önkéntelenül adódik száz más dolog, amiről szintén nem beszél.”

Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.”

„… soha semmit nem akartam megtudni a szerelemben, mert éppen ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy a tudatom ellenére legyek sokkal erősebben, és összehasonlíthatatlanul árnyalatosabban jelen az életemben, vagy magamban, vagy ki tudja, miben, mint ahogyan az ember a tudatával bármikor és bármiként egyáltalán jelen lehet.”

„Olyan ez, mint a keresztrím, s a dolgok többsége így működik.”

„Egy ideig még titokban kellett tetszeniük egymásnak, olyan nagy titokban, hogy a másik se tudja.”

„Fák és felhők az ember szemében épp elegendőek eseménynek.”

„A gyöngédség sem kisebb erő, mint az erőszak.”

 „Én csak szerelmes vagyok belé, és ő csak szerelmes belém. De a kettőnk közötti kölcsönösség a szerelem.”

„Egy ideig álltunk, néztük egymást. Nem tudtunk mit tenni vagy mondani ebben a világegyetemben.”

„A szabadságunkról volt szó, az autonómiánkról, az érzékelés istenadta szabadságáról.”

Kapcsolódó bejegyzések: Citátumok
                                       Párhuzamos történetek - Citátumok 8.