Keresés ebben a blogban

2017. október 16., hétfő

Barokk jegyzetfirka, Róma


Írta: Bikassygergel


Minden ősszel belelapozok római jegyzetfirkáimba.
Íme most.

Ponticello (Barokk bakterház) - ez lenne a jegyzet másik címe.
A Terza Università (a város második számú egyeteme - hogy miért Terza a neve, sohasem derül ki) behálózza egész Rómát. Maradt egykori épülete és tanszéke a régi központjában (Pza Repubblica), rejlik tanháza a Monti-negyedben, és a Szent Pál bazilikánál van az új centruma. Centrumaitól egyre távolabbra bolyongok, déli utazó.

A Giurisprudenzia - innen indulok. A Jogi kar, az ott az Ostiense elején áll, komorkodva, de csupa zöld kertben. Előtte olcsó kávés (még 2005-ben!) pavilon-büfé a buszmegállónál. Itt azért néha előfordulhatnak egyetemisták. Két sovány, trikós lány kávét iszik papírpohárból. 

Ez itt már  Dél-Róma. A végtelen Via Ostiense és a Laurentia majdnem-találkozásakor, szinte a vonatsínek alatt barokk indóház áll, zöld bokrok közé rejtve: Bar Ponticello. Sötétbarna és világos okker bérkaszárnyák után itt véget érnek a  városi főutak, bár az Ostiense majdnem ösvénnyé keskenyedve mintha futna még tovább a végső 320-as szám után is.

A Ponticello eldugott kis hely. A füves-kavicsos tér-kiszögellésben érdekesebb és igazibb, mint a déli városrész hírességei, az Irish Village vagy a Bionda Tevere, útikönyv-szereplők.  Rejtett tetszéseim versenyén futott még a „másik Caffe Perù”, vagyis: „El Mecca del Caffè”, rögtön a Roma 3 Közgáz-Fakultása után, ahol egy árva egyetemista sem látható, viszont ősrégi törzs-rómaiak ülnek a negyedből. Ez már a harmadik Bar Perù, amit láttam (Bar Bolivia is lehet valahol?) Mondom megint, tán büszkén, mint egy nagy dél-utazó: a város szélén vagyunk, majdnem erdőben.
Beülni a Ponticello törzsvendégei közé: ehhez föl kell készülni, mondjuk tíz évig itt Róma legdélebbi negyedében, az Ostiensén.
.....

Ezt a jegyzetet nyolc-tíz évvel ezelőtt írtam, sokáig elveszettnek hitt kis füzetembe. Akkor minden nagy utamat Rómán belül délen futottam. Ki hitte volna (én biztos nem), hogy azóta sokkal többet kalandoztam a Város északi tájain, és az Ostiense hosszúságával vetekvő két északi főutat, a Via Cassiát meg a Via Nomentanát is bejártam, és kedvelt üldögélő helyemet ott északra, a Villa Torloniában találtam meg. Ahol nagy papagájok is élnek...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése