Keresés ebben a blogban

2016. szeptember 21., szerda

"Ha egy téli éjszakán egy utazó" - Italo Calvino

Írta: bikassygergel

A kettészelt őrgróf írója. Meg a Láthatatlan városok írója. "Kozmikomédia"? Ez ugyan más címet kapott magyarul, de így sem rossz. A világ sok magyar, francia, német, vagy holland, angol és portugál, és akármilyen más olvasója számára talán a mai olasz írók közül legrokonszenvesebb Italo Calvino volt és marad. Ha olvassuk, mintha egy játékosan okos idősebb fivér mesélne és játszana velünk nagyszerű felnőtt játékokat. 30+1 éve, szeptember 19-én halt meg váratlanul, hatvan+1 éves korában.
Italo Calvino (1923-1985)
Mai író, mondtam, és holnapi író is, mondom. A legnagyobb római könyváruházban egy hatalmas, de valahogy tenyérbe mászóan taszító fényképe mosolyog ránk. Groteszk fotó-tévedés: nézzük más portréit, azok igazabbak.

Liguriai (vagyis Genova, Sanremo környékéről való) szüleivel kisgyerek korában települtek haza Kubából. Mint szülei, ő is biológusnak készült, de a háború alatt, 1943-ban már a firenzei egyetemen irodalmat tanul. Azután, épp azon a nyáron megdöntik Mussolini hatalmát, az addig szövetséges német hadsereg könyörtelen ellenséggé válik. Ekkor Italo Calvino az ellenállókkal tartva, hegyeken-mezőkön-falvakban megismeri az "egyszerű embereket", és az életet kezdi tanulni. Ebből az élményből születik első regénye, a Pókfészkek ösvénye.
Valahol valaki azt mondta, Calvinot a fiatalabb magyar olvasók már alig ismerik. Ezt nem értem, sőt nem hiszem. Calvino majdnem minden könyvét lefordították magyarra, és amennyire tudom, halála után is többször újra kiadták, a közkönyvtárakban buzgón kölcsönzik. Majd ötven éven át Magyarországon (is) ő volt a legtöbbet olvasott olasz író, lehet, hogy - Umberto Eco majd megbocsátja e gondolatomat: lehet, hogy ő is marad. Mellesleg én magam is voltam "fiatalabb magyar olvasó", aki a Nagyvilágban lelkesen olvastam Calvino korábbi írásait (a Nagyvilág ismertetett meg velük sokunkat.)

 A Ha egy téli éjszakán az utazó későbbi remekműve. Olaszul 1979-ben, magyarul először az író halálának évében, 1985-ben jelent meg. 
Aki az új kiadást lapozza, azt abból nem tudja meg: újmódi rossz kiadói szokás szerint a 2011-es edíció nem tünteti fel, hogy második, netán harmadik kiadás: az olvasó nézze csak friss újdonságnak, így majd akként vásárolja meg. Buta, rossz kiadói szokás ez, megtévesztő kereskedelmi trükk. Az igényes Európa Könyvkiadó nem szorul ilyen trükkökre, de a kereskedelem rászorítja. Így aztán lassan és macerásan kutatgathatjuk egy fontos író hazai fogadtatásának históriáját. Ez esetben megéri. Telegdi Polgár István fordításában jelent meg, ha nem is "hamarjában", de pár éves késéssel (ami akkoriban alig számított késésnek). Éppen az író váratlan halálakor.
Ez a regény a huszadik század világirodalmának páratlan műve. "Posztmodern" alkotásnak mondják, és bár Umberto Eco, a posztmodern irodalom kutatója joggal jegyzi meg, hogy nemigen tudja, mi is az a "posztmodern", azt örömmel elismeri: a regény remekmű. "Hat séta a fikció erdejében" - itt, egy esszégyűjteményben emlegeti tisztelgően Calvino Utazó-ját. Calvino Utazója is a fikció erdejében bolyong, sőt beviszi magával az olvasót az erdőbe, melyből ki sem tudnak keveredni. Egy regényből tíz befejezetlen és mindig újrakezdő regény kerekedik, tízféle helyszín, kaland és fordulat, tízféle előadási mód: egy vagy több regényhős helyett egymást tükröző álarcos sereglet. Igazából a könyv két elképzelt olvasója a "hős", nem a fiktív szereplők... - de hisz a két főolvasó is fiktív szereplő. Szerteágazó regény-ösvények kertjében, sőt labirintusában járunk. Calvino Joyce, még inkább Borges labirintusainak tökéletes ismerője, közben Michel Butorra is, meg más regény-úttörőkre is utal, hivatkozik, hol rejtetten, hol nyíltan.
A hagyományos regény velük átalakult, talán meg is szűnt, de Calvino Utazója és utazása azt példázza: lehetséges másfajta regény, másfajta író és másfajta olvasó. Nem kicsi a veszteség, de hatalmas az újdonságnak nemcsak varázsa, értéke is. Posztmodern? Ördög tudja, talán fontosabb, hogy pompás mulatság is. Tükröződések mulattató kaleidoszkópja. Nemhogy minden új kiadást, de minden évben újraolvasnám.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése