Inkabringa és YGergely közös blogja

Kultúrtombolda és tengertánc! Irodalom és antropológia. Filmművészet és kortárs művészet. Orson Welles, Bunuel, Fellini, Cassavetes, Weöres Sándor, Clifford Geertz, Sol Tax és Boglár Lajos... Párizs, Róma és Lisszabon. Szajna, Tevere és Tejo. És az Andok. Füstölgések, gondolmányok, mindenféle vidám vagy komor dühöngések az élet apró-cseprő és röhögően komoly dolgairól, amit láttunk, éreztünk, hallottunk, olvastunk. Együtt megélni és értelmezni is jobb az életet.

2016. június 27., hétfő

Giuseppe Ferrara halálára

Írta: bikassygergel

Nyolcvannégy éves korában meghalt a "másik" Ferrara, igényes és ismert olasz filmrendező, aki talán kevésbé neves, mint a világhírű amerikai Abel Ferrara, de így is méltánylandó életművet hagyott hátra.

Giuseppe Ferrara (1932-2016)

Egészen fiatalon (1957) máig sokat idézett kis könyvet írt az (akkori) új olasz filmről, majd Visconti és Francesco Rosi ifjú munkatársaként a neorealizmusból kinövő "fikciós dokumentarista" stílus művelőjeként néhány jelentős filmet készített. Ezek közül többet Magyarországon is vetítettek (Palermo száz napja; A Moro ügy).

A napokban, a Moro-elrablás évfordulóján megint új "felfedezésekkel" állt elő a bulvár- és a komolyan vehető sajtó. Most épp egy hajdani maffiozo vezér leplezi le a felelősöket. A bűnvezérnek becsületszóra kell elhinnünk, amit mond. Olyan ez, mint Pasolini halálának új meg új "átértékelése". Megjegyzendő, hogy az imént említett amerikai Abel Ferrara legutóbbi filmje épp Pasolini utolsó három napjáról szól - és a film talán jobb, méltányolhatóbb, mint a külsődleges eszközeiről, bombasztikus stílusáról ismert amerikai sikerrendező legtöbb műve.

Giuseppe Ferrara egyik filmje sem volt üresen bombasztikus. A nagy neorealisták utódjaként nem "sikerrendezőként", hanem becsületes mesteremberként dolgozott. Így írta be magát az olasz film történetébe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

„az ismeret lelkiismeret nélkül az élet megrontója” (Rabelais)
„Ha nézhetsz, láss is. Ha láthatsz, figyelj oda.” (José Saramago)
„A játék a kutatás legjobb módja.” (Albert Einstein)
„A korszerűség nem a korral való föltétlen azonosulást jelenti; benne-gyökerezést jelent, de nem gazsulálást.” (Esterházy Péter)
„megkeresni és felismerni tudni, ki és mi az, a pokol közepette, aki, és ami nem pokol, s ezt tartóssá tenni, annak teret adni” (Italo Calvino)
„Csukd be a szemed, ess szerelembe, maradj ott” (Rúmi)
„A Föld felszínén mindenhol lehet Olümposz.” (Henry David Thoreau)
„A boldogság szeretet kérdése, semmi másé. Aki szeretni tud, az boldog ember.” (Herman Hesse)
„Ne idvezülj, ne vezekelj, ne cifrázd. Tedd, mit tenni kell” (Nemes Nagy Ágnes)
„Önnek kedvére való a virtus demokrácia nélkül?” (Esterházy Péter)
„Az ember olyan csimpánz, aki seggrészeg lesz a hatalomtól.” (Kurt Vonnegut)
„Egyedül azt várom el az embertől, hogy a világnézete ne vegye el a józan eszét” (Witold Gombrowicz)
„Valamennyien súlyos háborús sérültek és súlyos háborús sérültek leszármazottai vagyunk Európában.” (Nádas Péter)
„Bármi, bármikor, bárhol, minden ok nélkül” (Frank Zappa)
„Ha az ember maga is látszatokra épít, akkor a képmutatástól és a dekoráció imádatától nem olyan egyszerű megszabadulnia.” (Nádas Péter)
„A platánok köztársasága.” (Elias Canetti)
Rajongtam a járatlan utakért; érettük volt, hogy a járt utat következetesen elhagytam. (Határ Győző)
Sapere aude!

Inkabringa és YGergely közös blogja

Keresés ebben a blogban

2016. június 27., hétfő

Giuseppe Ferrara halálára

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Java