Keresés ebben a blogban

2014. október 22., szerda

Nagyvilági Főcső

Írta: Inkabringa



Mándy Iván nem jókedvéből írta meg a Csutak-regényeket ama bizonyos vészekkel és elnyomással terhes ötvenes években. Sok más írótársával együtt a Móra Könyvkiadó „ifjúsági regényírói” körébe száműzte a mindenható hatalom, hogy elnémítsa, jelentéktelenné tegye, kedvét vegye.

Mándy azért nem vált gügyögő kalandgyárossá. Adott nekünk egy csodás „kishőst” Csutak személyében és néhány mitológiainak tekinthető prototípusát a mindenkori kis magyar valóságnak.

Életemnek, ízlésemnek, világra nézésemnek nagyon fontos írója Mándy Iván. Ha divatban van, ha nincs, őt mindig jó olvasni.
A Csutak-regényekben feltűnik Nagyvilági Főcső agresszív, másokon uralkodó alakja. Ő az a nagyszájú, hatalmaskodó, de nem kevésbé sunyi és fondorlatos lakli kamasz, aki a környékbeli gyerekeket félelemben tartja. Megtermett fiúk szolgálják, verekednek helyette, ha kell, ő meg védelmező széles hátuk mögül „adja a nagyot”.

Főcső, a Nagyvilági Főcső bent ült a szétlőtt telefonfülkében. Lábát hanyagul kilógatta az ablakon, és megkérdezte:
-         Ki vitt döglött ürgét a Csemegi órájára?
Nacsaszta, Radó Vencel és Fedecs félkaréjban a fülke előtt, egyszerre válaszoltak:
-         Te Főcső! Csakis te…
Főcső, a Nagyvilági Főcső bólintott. Várt egy kicsit.
-         Ki bújt a katedra alá a Panni néninél?
Mire Nacsasztáék:
-         Te Főcső! Csakis te…
Főcső ismét bólintott.
-         Ki az, aki még soha nem ijedt meg senkitől és semmitől?
-         - Te Főcső! Csakis te… - zengte a kórus.
(Mándy Iván: Csutak színre lép, 1993. Magvető 34.)

Aki nem hódol be, aki nem fél eléggé, aki nem hiszi el, hogy ő a legfőbb úr, azt erőszakkal, csellel, ármánnyal, alázással rákényszeríti a végső belátásra: ő a legerősebb.

Nagyvilági Főcső jelleme, árnya benne van Kalocsai ármánykodó pökhendiségében, Gyáva Dezső alattomos fenyegetőzésében is. Hatalmuk van mások felett, még ha talmi talapzaton állnak is.

A hatalmuk lebontása ennyi áhítatos, avagy megfélemlített alattvaló között nehéz feladat. Ki képes ilyesmire? Talán valami mesebeli igazságosztó hős, amilyen Színes Géza is. A jóságos józanság kamasz hasonmása.

Amikor megreped a Nagyvilági Főcsők gőgös hatalmának burka, akkor sírva a hokedlire kuporodnak, hogy megértésért esedezzenek. Hiszen ők nem is durva hatalmaskodók, pityogják, ők csak kiszolgáltatott kisfiúk, akik úgy szeretnék, ha mások a barátaik lennének.

De nem azért írta meg Mándy a Csutak-történeteket, hogy grandiózus Jó-Rossz csatává silányítsa. Mándynál egy esetlen, félszeg, félénk kisfiú civil kurázsija is kell Nagyvilági Főcső megleckéztetéséhez. Ő Csutak, aki olyan hitvány, semmilyen se a világ szemében, hogy csak közlegénynek, kerítésőrzőnek, alattvalónak, üzenetfutárnak jó. Könnyű megverni, könnyű megfélemlíteni, könnyű becsapni, könnyű átlépni.

De mégsem. Csutakban önérzet van és igazságérzet. Tudja, hogy eltaposhatják, de mégis képes kiállni a maga és mások igazáért. Valahogy minden esetlensége ellenére következetes és eltökélt. Az igazságtalanságnak az agresszív kevélység megfélemlítő árnyékában sem hódol be. Csutak ellenáll a Nagyvilági Főcsők egyeduralmának.

Olyan érzésem van, mintha a 20. és 21. századi rögvalóságunk prototípusait írta volna meg Mándy a Csutak-regényeiben. Hiszen a Nagyvilági Főcsők gyomként nőnek ki a földből, és mindenki Színes Gézát várja, mint Robin Hoodot vagy Mátyás királyt.

Na, de hol van Csutak? Látta őt valaki? 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése