Írta: YGergely
Napozás a Ponte Sistón. Ha épp nem tudunk fotózni, marad a Flaubert-módszer: mindent görcsös pontossággal megfigyelni. A Ponte Sisito például105 méter hosszú, plusz 5-5 méter feljáró. Kétszer
hat lámpaoszlop, lemérem, 16 méterenként. A hídra pontosan 15 órakor süt
merőlegesen szemből a nap. A hídkorlát rácsozata 3 méterenként tagolódik.
Pontosabban: a hídnak kőkorlátja van. De mivel javítják, restaurálják, félig le
is bontották, fém védőkorlátot helyeztek el melléje (eléje?). Gyakran a
fényképet sem érti az ember. A IV. Sixtus-t így írták (vésték) a hídfő falára:
SIXTUS IIII. És nem így: IV. Három év múlva, a nagyszabású restaurálás után a
dolog tovább módosul: SYXTUS IIII. Most jobban értek valamit?
Napozás a Ponte Sistón. Ha épp nem tudunk fotózni, marad a Flaubert-módszer: mindent görcsös pontossággal megfigyelni. A Ponte Sisito például
Napozok a híd közepén ülve,
újságot olvasok: egy marseilles-i halász kihalászta Saint-Exupéry karóráját és
a gépe roncsdarabját.
A Lungotevere Tebaldin, a
rakparton, a platán fasor alatt sétálva épp letépnék egy nagy falevelet, amikor
egy elegáns autóból kiszól valaki: „Nem tudja, hogy jutok a Termini
pályaudvarra?” Több nyelven kérdezget, franciául beszélünk, előbb azt hiszi,
francia vagyok, aztán románnak néz. Ő most megy haza egy nagy ruhakiállítás
után, mondja. Nyakkendőjét mutatja, ingét gombolja. A Fellini Csalókja óta klasszikus szélhámos-trükk
ez, a ruhakiállításról megmaradt anyaggal, amit most fillérekért adna, mert
sürgősen haza kell utaznia. Sebesen távozom, és hátranézve látom, némileg
meghökken.
Jobban tetszett, amikor egyszer a
másik parton egy padovai rendszámú teherautó sofőrje kérdezte tőlem, erre van a
börtön bejárata? Carcere Giudiziario – így jelöli nagy Róma-térképem. A börtön
ott volt, kétszáz méterre, de én tétován intettem, lassan tovább mentem, majd a
börtönhöz érve visszafordulva láttam: a sofőr még mindig ott áll a kocsija
mellett, és várakozva néz utánam. Nem tudhatta, olasz vagyok-e, aki nem
válaszol, vagy, aki épp előrement, hogy mutassa az utat. Vagy ellenkezőleg,
külföldi vagyok, aki nem tud semmit. Akárhogy is, az egész teherautó-jelenet
sokkal érdekesebb volt, „nyitottabb”, az elhallgatott tévedések és fél-tudások
lappangó humorral átitatott kis játéka. Ez a szélhámos-ügy unalmasan, nyúlósan
lehangoló.
Végig megyek a Via Giulián.
Templomok, barokk paloták, de mind bezárva. Tán érdekesebb, hogy felfedezek egy
normális gimnáziumot, melybe normális és nem műemlék-gimnazisták járnak. Jó
lett volna, ha ’56 után engem is ide íratnak be. Mi történt volna velem kamasz koromban
itt, Rómában?
Átmegyek az Angyalvárhoz, a
Teverén vadkacsák, sirályok és egy kormorán. A folyóról agyagsárga olajzöld
színe miatt azt hittem, nem élhet benne semmiféle élőlény. Vígan élnek, s itt
talán a vadkacsák miatt nincs szúnyog, felfalják a szúnyoglárvákat. A Prati
elegáns negyedében az egyik sarkon fehérlik a hatalmas evangélikus templom,
Chiesa Valdensa. Mercato di Rienzo: fedett nagy piac: banán, narancs, kövér
koldusnő. Szupermarketre bukkanok: mit vegyek, semmit, szappant veszek:
Marsiglia. Sapone Provenzale. All’olio di Oliva.
A 70-es busszal vissza (a buszjáratok
megtanulhatatlanok, a megállók jelzései szintén). Navona: a spanyol könyvesbolt
és a Garcia Lorca-kiállítás zárva. „Brazil fauna és flóra”: a brazil
követségen fotókiállítás, leülök az egyetlen székre, teremőrnek néznek. Hamar
megszokom, bólintok. A folyosó másik végén olvasóterem, brazil napilapok. O
Globo – jól hangzik.
A Trastevere elég üres. Az esti
sötét miatt eltévedek. A kanyarodó mellékutcákon mindig jobbra indulok. Azok
előbb jobbra lejtenek, helyes irányt mímelve (a folyó felé mindig lejt) aztán
balra térnek és emelkednek. A módszer természetesen épp fordított: balra
emelkedő mellékutcákon kell elindulni, melyek nemsokára jobbra kezdenek
lejteni, és ott a Piazza Trilussa meg a Ponta Sisto.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése