Keresés ebben a blogban

2015. június 5., péntek

Róma 1998 - O Globo

Írta: YGergely


Napozás a Ponte Sistón. Ha épp nem tudunk fotózni, marad a Flaubert-módszer: mindent görcsös pontossággal megfigyelni. A Ponte Sisito például 105 méter hosszú, plusz 5-5 méter feljáró. Kétszer hat lámpaoszlop, lemérem, 16 méterenként. A hídra pontosan 15 órakor süt merőlegesen szemből a nap. A hídkorlát rácsozata 3 méterenként tagolódik. Pontosabban: a hídnak kőkorlátja van. De mivel javítják, restaurálják, félig le is bontották, fém védőkorlátot helyeztek el melléje (eléje?). Gyakran a fényképet sem érti az ember. A IV. Sixtus-t így írták (vésték) a hídfő falára: SIXTUS IIII. És nem így: IV. Három év múlva, a nagyszabású restaurálás után a dolog tovább módosul: SYXTUS IIII. Most jobban értek valamit?
Napozok a híd közepén ülve, újságot olvasok: egy marseilles-i halász kihalászta Saint-Exupéry karóráját és a gépe roncsdarabját.

A Lungotevere Tebaldin, a rakparton, a platán fasor alatt sétálva épp letépnék egy nagy falevelet, amikor egy elegáns autóból kiszól valaki: „Nem tudja, hogy jutok a Termini pályaudvarra?” Több nyelven kérdezget, franciául beszélünk, előbb azt hiszi, francia vagyok, aztán románnak néz. Ő most megy haza egy nagy ruhakiállítás után, mondja. Nyakkendőjét mutatja, ingét gombolja. A Fellini Csalókja óta klasszikus szélhámos-trükk ez, a ruhakiállításról megmaradt anyaggal, amit most fillérekért adna, mert sürgősen haza kell utaznia. Sebesen távozom, és hátranézve látom, némileg meghökken.
Jobban tetszett, amikor egyszer a másik parton egy padovai rendszámú teherautó sofőrje kérdezte tőlem, erre van a börtön bejárata? Carcere Giudiziario – így jelöli nagy Róma-térképem. A börtön ott volt, kétszáz méterre, de én tétován intettem, lassan tovább mentem, majd a börtönhöz érve visszafordulva láttam: a sofőr még mindig ott áll a kocsija mellett, és várakozva néz utánam. Nem tudhatta, olasz vagyok-e, aki nem válaszol, vagy, aki épp előrement, hogy mutassa az utat. Vagy ellenkezőleg, külföldi vagyok, aki nem tud semmit. Akárhogy is, az egész teherautó-jelenet sokkal érdekesebb volt, „nyitottabb”, az elhallgatott tévedések és fél-tudások lappangó humorral átitatott kis játéka. Ez a szélhámos-ügy unalmasan, nyúlósan lehangoló.

Végig megyek a Via Giulián. Templomok, barokk paloták, de mind bezárva. Tán érdekesebb, hogy felfedezek egy normális gimnáziumot, melybe normális és nem műemlék-gimnazisták járnak. Jó lett volna, ha ’56 után engem is ide íratnak be. Mi történt volna velem kamasz koromban itt, Rómában?
Átmegyek az Angyalvárhoz, a Teverén vadkacsák, sirályok és egy kormorán. A folyóról agyagsárga olajzöld színe miatt azt hittem, nem élhet benne semmiféle élőlény. Vígan élnek, s itt talán a vadkacsák miatt nincs szúnyog, felfalják a szúnyoglárvákat. A Prati elegáns negyedében az egyik sarkon fehérlik a hatalmas evangélikus templom, Chiesa Valdensa. Mercato di Rienzo: fedett nagy piac: banán, narancs, kövér koldusnő. Szupermarketre bukkanok: mit vegyek, semmit, szappant veszek: Marsiglia. Sapone Provenzale. All’olio di Oliva.

A 70-es busszal vissza (a buszjáratok megtanulhatatlanok, a megállók jelzései szintén). Navona: a spanyol könyvesbolt és a Garcia Lorca-kiállítás zárva. „Brazil fauna és flóra”: a brazil követségen fotókiállítás, leülök az egyetlen székre, teremőrnek néznek. Hamar megszokom, bólintok. A folyosó másik végén olvasóterem, brazil napilapok. O Globo – jól hangzik.

A Trastevere elég üres. Az esti sötét miatt eltévedek. A kanyarodó mellékutcákon mindig jobbra indulok. Azok előbb jobbra lejtenek, helyes irányt mímelve (a folyó felé mindig lejt) aztán balra térnek és emelkednek. A módszer természetesen épp fordított: balra emelkedő mellékutcákon kell elindulni, melyek nemsokára jobbra kezdenek lejteni, és ott a Piazza Trilussa meg a Ponta Sisto.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése